2016. január 17.

1.

Egy blog történelmében talán a legnagyobb fejtörést az első poszt megírása okozhatja.
Írjak magamról? Hogy miért kezdtem? Hogy miért csinálom amit csinálok? Érdekel ez bárkit?
Aztán jön a válasz: ha valaki már idetévedt de nem akarja elolvasni a posztot, úgyis továbbgörget. Ahogy néha én is.


Későn érő típus vagyok.
Középiskola-választáskor még fogalmam sem volt hogy mit szeretnék felnőttként kezdeni az életemmel. Így családi hatásra kertészeti középiskolát választottam. Anyum virágkötő volt, néha besegítettem az üzletében, gondoltuk jó lesz ez.
Mire végeztem a sulival, már nem voltam biztos ebben. Valami kreatívabbat szerettem volna.
Na, itt már foglalkoztatott a lakberendezés, halomban álltak otthon az Otthon Magazinok és a Lakáskultúrák - kb ez a két használható újság volt elérhető akkoriban. Állandóan azt tervezgettem, hogy alakítanám át a szobámat, ha végre sor kerülne rá. Aztán soha nem került rá sor.
Ebben az időben meg is fogalmazódott bennem hogy legszívesebben ezzel foglalkoznék, de akkor, a kilencvenes évek végén egy olyan kisvárosban, mint a miénk, ez elképzelhetetlen volt.
Így továbbléptem és apum hatására, aki grafikus, kiadványszerkesztést kezdtem tanulni egy budapesti nyomdai iskolában. Tetszett a szakma, jó pár évig ezt csináltam.
Aztán két év különbséggel jött a két fiúgyermek, akik után már nem akartam újra belevágni. Így kerültem a férjem családjának vállalkozásába, az Elter Lámpaházba. Akkor még ez volt a neve.
Itt is folytattam a kiadványszerkesztést, mellette úgy két évig webes ügyfélszolgálattal kiegészülve. Saját lámpás katalógusokat, kiadványokat készítettem és a webáruház képeit dolgoztam fel.
De szépen lassan ez is kevés lett. És újra felütötte a fejét a lakberendezés ötlete. A lámpák mellett láttam, hogy ez már életképes szakma, sőt lassan Dunát lehet rekeszteni lakberendezőkkel.
Egy jó darabig még érleltem magamban a dolgot, aztán megosztottam a férjemmel is, aki - szerencsére - támogatott. Éppen indult egy két éves lakberendező tanfolyam Pécsett, szombati oktatással a Szitakötő Kreatívsuliban, így belevágtam. Most ennek a tanfolyamnak a végén járok, vizsgákra készülök és modulzáró tervdokumentációt készítek. Immár egész nap, mivel harmadik gyermekünket várva, egy hete kismamaszabin vagyok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése