A lakás teljes generált kapott, a fürdő viszont szinte a régi maradt. A csempe teljesen jó állapotú, egyelőre nem érdemes leszedni, de nem szép. Olyan kékes-szürkés füstös-márványos, '90-es évek.
Ő szeretné eltüntetni ezt a színt, én pedig bedobtam a nagy ötletet: Fessük le!
Juuuj, végre kipróbáljuk a csempefestést, jöhet az OTEX!
Juuuj, végre kipróbáljuk a csempefestést, jöhet az OTEX!
Mivel Kriszti nem szeretne fehér fürdőt, színre kevertettük az alapozót. Meleg színt kerestünk, találtunk is egy szép halvány drappot, világos tejekávét. Száradás előtt ijesztően barackvirág színe volt a falnak, de ahogy száradt, szépen eltűnt belőle a nem kívánt árnyalat.
Az egész munkát egy alapos lemosással kezdtük, ezután jött a maszkolás a jó öreg Tesával. Nem semmi meló volt, főleg hogy szinte semmit nem tudtunk leszerelni a falról, csak a wc-papír tartót.
Ezután kezdtünk festeni. Jól haladtunk, a nettó 5 óra melónak kevesebb mint a felét tette ki ez a szakasz.
Az előre gondosan kiszámolt festékmennyiségnek kicsit több, mint a fele fogyott el. Gondolom azért, mert a csempénél porózusabb anyagra adták meg a gyári adatokat.
Szivacsos kishengert használtunk, de ahol mélyebb volt a fuga, ott ecsettel festettük át a közöket.
Az előre gondosan kiszámolt festékmennyiségnek kicsit több, mint a fele fogyott el. Gondolom azért, mert a csempénél porózusabb anyagra adták meg a gyári adatokat.
Szivacsos kishengert használtunk, de ahol mélyebb volt a fuga, ott ecsettel festettük át a közöket.
Következő felvonásban jön a zománc. Kriszti a selyemfényű változatot választotta, irtó szép lesz!
 |
| Itt látszik az eredeti csempe, a kimaszkolt kapaszkodó és az új szín. (Itt még fényes, mert friss a festés.) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése