Kíváncsi vagyok, hogy mennyire kell majd eltérni az alaposan átgondolt tervektől, hogy a megálmodott színek, formák és textúrák tényleg azt az összhatást adják-e, amit elképzeltem. És hogy mit hagytam ki a tervekből...
A házról
"Az 1794-es tűzvészt követően épült lakóházak egyike. Kosaras kovácsoltvas ablakrácsai helybeli mesterek munkáját dícsérik.Első tulajdonosa a Kristofek család volt. Kristofek Ferenc a város bírája volt az 1830-as években. Fia, Kristofek Sándor hegedűművész. Másik fia borkereskedő lett, aki Amerikában alapozta meg a szekszárdi bor hírnevét.
1848-ban itt volt a márciusi ifjak gyülekezőhelye.
A későbbi tulajdonos Kamarás család gyümölcstermesztéssel foglalkozott"
Férjem családja 1986-ban vette meg az akkor már eléggé leharcolt állapotú épületet úgy, hogy eladták a város akkor és azóta is egyik legmenőbb utcájában a rengeteg munkával, frissen felépített sorházi lakásukat. (Vicces szitu, hogy nem sokkal utána én pont Balázsom régi szobájában játszottam sokat, mert apum barátjáék vették meg a házat.)
Na a meglehetősen régi, de mégis új házban még rendes fürdőszoba sem volt, a család női fele totál elkeseredve vetette alá magát a pasik akaratának. De megcsinálták. Az egyik legszebb ház a városban. <3
Balázzsal huszonévesen döntöttünk úgy, hogy hazaköltözünk - ő Győrben, én Budapesten laktam éppen -, mivel a szülőknek túl nagy lett a ház. Családi megegyezés után leválasztottuk az épület 1/3 részét és kialakítottuk a lakásunkat.
Azóta kinőttük, a három gyerekkel több helyre van szükségünk, így bővítünk. Mivel a házhoz nem lehet hozzáépíteni - és nem is nagyon akarnánk -, fölfelé terjeszkedünk. - később jönnek a részletek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése